Viva San Fermín! Gora San Fermín!

Bikafuttatás Pamplónai módra - az őrült spanyol fiesta




Minden év júlis 6-án 12 órakor a navarrai fővárosban, Pamplónában, a Városháza balkonjáról eldördül a "chupinazo", a helyi ünnep kezdetét jelző rakéta. 

A hagyományokhoz illően az egész város fehérbe és pirosna öltözik, hogy végre elkezdődhessen Spanyolország egyik legőrültebb ünnepe a Sanfermínes.


Kezdetek:

Az ünnepek kezdete egészen a középkorig vezethető vissza, mely három különböző ünnepből kovácsolódott össze:

  • San Fermín tiszteletére megrendezett vallási ünnep
  • Vásári mulatságok
  • Bikafuttatás

      

Hosszú évek alatt alakult ki a ma ismert fiesta, mely nemzetközi hírnevét az amerikai Ernest Hemingwaynek köszönheti. Az író kilencszer vett rész a pamplónai ünnepen, melyről egyik híres novellájában ír

(Fiesta, A nap is felkel - 1926)

    


El chupinazo

A világ leghíresebb tüzijáték rakétája, melynek fellövését élő adásban közvetítik. Ez a hagyomány a XX.sz. elején lett része az ünnepeknek, mely kezdetben egy kisebb tüzijátékként indult, míg 1940-ben már a balkonról lőtték ki kisebb ceremónia keretében. Általában a város politikai személyiségei gyújtják meg a kanócot, a következő mondat kíséretében:

"Pamploneses, Pamplonesas. Viva San Fermín! Gora San Fermín!"

(Pamlónaiak (nők, férfiak). Éljen San Fermín! (kasztíliai,baszk nyelven egyaránt))

         

Mint a legtöbb spanyol fiestan, itt is fontos szerepet tölt be a zene, a mulatság, a hagyományok, és a gasztronómia. De ami valójában Pamplónába vonzza az embereket az nem más mint az egy héten keresztül megrendezett utcai bikafuttatás. 


El Encierro

A futtatás minden reggel pontban nyolckor veszi kezdetét, melyet egy aprócska hagyomány előz meg. Közvetlen a bikák kiszabadulása előtt, főleg a helyi lakosok, énekkel tisztelegnek Navarra védőszentjének kis szobra előtt, melyet 5 percen belül háromszor ismételnek meg. 2009-óta baszk és kasztíliai nyelven egyaránt. 

"A San Fermín pedimos por ser nuestro patrón, nos guíe en el encierro, dándonos su bendición." 

(San Farmín védőszentünk arra kérünk, mutass nekünk utat a futtatáson, és áldj meg bennőnket.)

Viva San Farmín! Viva!        Gora San Fermín! Gora!


A középkorban a pásztorok egyszerűen csak bevezették a városba a bikákat. Később mögötte kezdtek el futni, míg végül a XIX.sz. vége felé már a bikák előtt szaladtak a legbátrabbak. 

          

Az útvonal az óvároson vezet keresztül, melyek különböző pontjait el is nevezték: Santo Domingo emelkedő, Ayuntamiento (városháza), Mercadores, Estafeta, Telefonica rész.

Sanfermínes legfontosabb főszereplői természetesen az állatok, gondolunk itt a 6 bikára és a körülöttük futó náhány ökörre, amik normális körülmények között 2-3 perc alatt megteszik a távot, kb 25km/h sebességgel. A bikák és ökrök mögött szaladnak a pásztorok bottal kezülben és zöld pólóban, hogy könnyen felismerhetőek legyenek. Szintén megtaláljuk a tömegben azt a 4 profi toreadort, akik segítenek a lemaradt vagy eltévedt állatoknak. 

  

Összesen 8 tenyészet bikái vesznek részt a futtatáson, mely igen nagy büszkeség a tulajdonosok számára. 

A lehetőségek szerint ma már mindent megtesznek, hogy a futás közben ne szenvedjen a bika. A futam előtt napokkal több ezer liter csúszásgátlót locsolnak az óváros utcáinak kövezetére, hogy a bika patái ne csússzanak annyira. Tilos az állatokkal szándékos fizikai kapcsolatba lépni, vagyis nem lehet hozzányúlni, ütögetni, belekapaszkodni, rugdosni, farkát húzgálni... A teljes szakaszt szigorúan figyelik kamerákkal, és a nem kívánatos személyeket pénzbírsággal büntetik és kizárják a futtatásról. 

                  

Baleset minden évben van, melyek általában eséseknek, ütközéseknek, és a bika által okozott sérüléseknek köszönhetőek. 1924-óta 15 haláleset történt, az utolsó 2009-ben, amikor egy 27 éves spanyol fiatalembert szúrt nyakon a bika. 

A futtatáson emberek ezrei vesznek részt. Van aki a balkonról figyeli, van aki az elkerített részekről és sokan várják a megérkező bikákat a bikaviadal téren. De a legbátrabbak azonban végigfutják a 875m hosszú távolságot, a több mint 600 kilós bikák társaságában. A profi futók mellett rengeteg a tapasztalatlan "szűz" túrista, akik sokszor nincsenek tisztában a helyzet komolyságával. 

          

De ha mégis úgy döntünk, hogy kipróbáljuk ezt az adrenalinbombát, ne feledkezzünk meg egy jó sportcipőt húzni, nem túl sokat inni az előző este, valamin üdén és frissen megjelenni az eseményen. 


Gasztronòmia:

Akár futunk akár nem, mindenképpen próbáljuk ki a helyi gasztronómiát. Navarra legjobb fogásait mind megkóstolhatjuk a helyi éttermekben, bárokban, tabernákban. 

A reggelt indíthatjuk egy finom churrossal és forró csokoládéval, amiből persze a legjobb ha extra szűz olívaolajban sütik.


Ebédre válasszunk a következő finomságokból: bacalao al ajoarriero ( tőkehalas lecsó), cordero al chilindrón   ( bárányragu), rabo de toro estofado (bikafarok pörkölt). Ez utóbbi tipikus Sanfermines étel. 

    

Estére járjuk körbe a tapasbárokat, és kóstoljuk végig kínálatukat, melyekből nem hiányozhat a txistorra (vékony kolbászka), a navarrai spárga és a huevos estrellados (törött tojás).


És hogy a torkunk se maradjon száraz, mindezt leöblíthetjük valami finom navarrai borral vagy sidrával (almabor), melyek igazán nagy népszerűségnek örvendenek szerte a világon. Ha esetleg sikerül itthon igazi natúr sidrához jutni ne feledjétek nálunk megtaláljátok a speckó dugót amivel otthon is könnyedén kitölthettek egy pohárkával. De ha inkább sörösek vagyunk az sem gond, Navarra tartomány bővelkedik a helyi kézműves sörökben is. 



Biztonság:

Ma már kifejezetten nagy figyelmet fordítanak a biztonságra és a kultúrált körülmények fenntartására. A közel 3000-es személyzet között több száz rendőrt, egészségügyi dolgozót, takarítót és egyéb szakembereket találhatunk. 

           


A futtatáson túl:

A több mint egy héten keresztül tartó ünnep alatt nem csak bikafuttatás van. Részt vehetünk különböző eseményeken mint utcai zenei előadások, koncertek, táncbemutatók, óriásfejű bábok felvonulása, lovasbemutatók, tüzijátékok, stb. Garantáltan mindenki megtalálja a kedvére valót, kivéve azt aki nyugalomra vágyik. 

A résztvevők száma közel 1,5 millióra tehető, kb 34 különböző nemzetiségből. Ebből közel 2500 újságíró szakember közvetíti az eseményeket, a világ minden tájára. 

       


"Pobre de Mí":

Július 14-én este 24 órakor a Városháza terén fejeződik be az ünnep, pont ahol elkezdődött. A tér megtelik emberekkel, de a kilenc nappal ezelőtti vidám, energiadús arcokon most a szomorúság és a fáradság jelei láthatóak. A nappalt felváltja az éjszaka, a nyakból lekerül a piros kendő. Gyertyák ezrei világítanak, mialatt a polgármester beszédet mond és hivatalosan lezárja az ünnepet. Majd elhangzik a búcsúdal, hogy egy év múlva újra eldördülhessen a "chupinazo".

"Pobre de Mí, pobre de Mí, que se han acabado las fiestas de San Fermín."

(Én szegény. én szegény, véget ért a San Fermín ünnepe.)